"Ki figyel rád..."

Pihenés következett. Szálláson fetrengés, kávézóban bambulás, plázában étkezés és mozizás. Nem tudom hány országban jártam már plázában, annyi viszont biztos, hogy mindegyik majdnem ugyanolyan. Régen megrökönyödtem ettől a ténytől, és anti-globalista érzelmeket szült bennem. Mára viszont megnyugvással tölt el, hogy a világ bármelyik féltekén elmenekülhetsz a nyugati fogyasztói kultúra egyik szentélyébe. Itt legalább tudod mire számíthatsz. A legtöbb márka és cégér ismerős. Odaböksz az egyikre "Nem is tudtam, hogy Mexikóban is van X (KFC, Subway, Hooters, stb.)." Mondod meglepetten. Mintha az ilyesmit illene tudni. Persze minden országban van valami jellegzetes helyi dolog, éttermek vagy kis üzletek, de soha nem érződnek autentikusnak. Miért is érződnének annak egy plázában. Még egy teljes napunk volt Cancúnban, és nem voltunk biztosak benne, hogy mit kezdjük vele. Gondolkodtunk egy hosszabb szervezett túrán a Las Coloradas nevezetű rózsaszín partszakaszhoz, de túl messze volt...

Első napunk Cancúnban azzal kezdődött hogy felébredtünk. Igencsak korán, mert az időeltolódás, a hosszú úttal megspékelve gyorsan kidöntött minket előző este. Első napirendi pont: ivóvíz beszerzése. Mexikóban a helyiek is csak palackozott vizet isznak, így számunkra szintén ez ajánlott. Jómagam minden út előtt beírom a google-be hogy iható e a csapvíz az adott országban, városban. Ha az összes találat szerint iható, akkor azt isszuk. Ebben az esetben minden oldal azt írta, hogy nem ajánlott. Az autentikus mexikói utazás jegyében elfogyasztottunk egy forró italt a közeli Starbucksb-nan. Mielőtt még bárki elítélne, erre azért volt szükség mert a szálláson elment az internet és egy-két dolgot el kellett intézni a világhálón. Ezután az amerikai Walmart névre hallgató szupermarket lánc egyikében tettünk szert öt liter vízre és reggelire. Érdekesség (legalábbis számomra) hogy a pékárú vásárlása itt úgy működik hogy adnak egy tálcát, arra összeszeded a kívánt terméket, majd a pultnál egy höl...

 Ébredés után az volt az első dolgom, hogy megnézzem a mobiltelefonos applikáción a hat-húszas vonatunk státuszát. Azért éreztem ennek szükségét, mert az elmúlt évben vehemensen sztrájkolnak az angol vasutasok. Ez rengeteg késést és járatok törlését eredményezte. Szerencsére az okostelefonom arról tudósított hogy pontosan indul a vonatunk a kettes vágányról. Higgadtan összekészültünk és háromnegyed óra múlva kint is voltunk az állomáson. Felnézek a digitális kijelzőre, törölték a járatunk. Mikor az ember egész napos utazásra készül egy másik kontinensre, nem feltétlenül az a legnagyobb vágya hogy efféle hírt kapjon. Ennek megfelelően fortyogott bennem a düh. Ha akkori kívánságaim teljesültek volna, minden felelős alkalmazott elveszítette volna a munkáját és ma egy menhelyen állna sorba száraz kenyérvégért és levesért. Később kiderült hogy áradás miatt törölték a vonatunk. A következővel is elértük a csatlakozásunk, időben a reptérre értünk, és a jegyárat száz százalékban vissz...