"Ki figyel rád..."

Poros sivatagi városban lengő ajtós kocsma. Izzadt helyiek húgy-meleg sört vedelnek, miközben a pult mögötti recsegő rádióból mariachi zene szól. Az egyik asztalnál kialakult konfliktus tömegverekedéssé, majd rikoltozós lövöldözéssé fajul. Valahogy így képzeltem el Mexikót. Ehhez képest gazdag kultúrát, és gyönyörű természeti adottságokat tapasztaltam. A Puebla és Oaxaca közti buszúton kaktuszokkal benőtt, monumentális hegyeket bámultam. Nem láttam még hasonló tájképet. Jó pár szegényes település mellett is elhajtottunk az elmúlt másfél héten, ami nem meglepő, elvégre fejlődő országról van szó, és a helyiek közül még sokan vándorolnak északra. Oaxaca , az azonos nevet viselő déli állam fővárosa. Központja az UNESCO örökség részét képezi, és többen Mexikó legszebb településének tartják. Általánosságban sok a turista, de a Dia de Los Muertos környékén teljesen dugig van. Állítólag ebben a régióban szeretik a legjobban a halottakat. Szállásunk a központól nem messze, viszont egy domb tete...

Mexikóvárostól dél-keletre, 2135 méter magasságon találjuk Puebla városát. Bő két órás út, kifejezetten jó minőségű és tiszta buszon. Utazásunk legjobb szállását foglaltuk el. Három csillagos hotel, kétszáz négyzetméteres szobákkal. Ezt persze csak komikus hatás reményében írom, és azért hogy éreztessem a szobák méretét. Valójában nem tudom pontosan mekkorák voltak. A miénk nagy volt. Általában egyszerű szállásokat foglalok. Először is kevés időt szoktunk a szobánkban tölteni, ezért nem fontos hogy túl puccos legyen a hely. Másodszor csóró, és fukar vagyok, sajnálom a pénzt ilyesmire. Harmadszor pedig nem érzem magam komfortosan flancos közegben. Ebben gondolom szerepet játszik az alacsony önbecsülésem, és a fényűző életmódot folytató réteggel szembeni ellenszenvem. Ez a hely viszont még az én mércémhez képest is megengedhető áron volt, és csak két éjszakát töltöttünk itt. Puebla a fővároshoz viszonyítva kicsi, de például Berettyóújfaluhoz mérten kifejezetten nagy. Több mint hárommilli...