"Ki figyel rád..."

 Nem olyan rég  arról írtam milyen jó alacsony költségvetéssel utazni és autentikus élményeket szerezni különböző országokból. Ez a történet fényt derít képmutató jellememre, hisz a prágai hétvége alatt száz dollárosok kötegeit szórtam el a város különböző zeg-zugaiban. Annyi igaz ebből hogy turista üzemmódban telt el a három nap. Jó dolog az ilyesmi hébe-hóba. Megvannak az előnyei, legfőképp a padon alvással szemben. A városról Prága szép. Olyannyira szép, hogy rögtön a kedvenc európai fővárosommá avanzsált. Már azok közül, ahol jártam.  Igényesen restaurált és karban tartott történelmi épületek. Asztronómiai óra, nagy terek, szűk utcák. Templomok, óváros, zsinagógák. Károly híd, kastély, Petrin torony. Egyszerűen jó érzés lófrálni a tiszta és kulturált utcákon. Magadba szívni a történelmet, még ha halvány lila gőzöd sincs róla pontosan mi történt az országban az elmúlt évszázadokban. Annyi biztos hogy Skoda, Bohumil Hrabal, és Milan Kundera. Étel, ital Ajánlás alapján l...

  Nehéz számomra jól sikerült kirándulásról írni, mert nem tartom kifejezetten érdekes történetnek. "Jó volt. Minden rendben ment. Hagyjál békén." Az introvertáltak mantrája. Ilyen volt ez a hétvége Wales-ben, de azért megpróbálom bővebben leírni mi történt, hadd örüljön később a szenilis énem. Cardiff vonatállomásán két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy az elmúlt évben 15 százalékkal emelkedett a kávé ára, a másik hogy ellepték a helyet a rendőrök. Ennek az volt az oka, hogy labdarúgó mérkőzés folyt aznap a városban, és szurkolók tömege érkezett az állomásra Angliából. Csakis a Crème de la crème. Délelőtt 10 órakor, sörös dobozzal kezükben, csapatuk iránti hűséggel szívükben üvöltötték a kis versikéiket. Telitorokból, valamelyest agresszívan. Érdekes látvány volt. Ritkán tapasztalhatok ilyen törzsi viselkedést, bizonyos szempontból megnyerő ez a vad energia. De azért tartottuk a távolságot, nehogy meghallják az akcentusunk. Habár a fanatikus futball rajongók híresen toleránsak ...

2014 szeptemberében szőlőszedés céljából érkeztem Franciaországba humanitárius kollégáimmal. 2 Lett lány, 1 Cseh, 1 Portugál, és 2 Magyar férfi tették ki a csoportunkat. Osloból repültünk Párizsba. Ott Lyon-ba tartó buszra szálltunk. Lyon-ból egy kis faluba vonatoztunk. Abban a kis faluban furgonnal felvett Jean-Cloud, a borász, és elvitt minket a méretes telkére. De nem is erről akartam beszélni, hanem a Párizsi éjszakáról. A szállás pénzbe kerül, nekünk pedig nem volt olyanunk. Azaz volt, de nem túl sok. Euclides (a portugál férfi) ismerősénél megszállhattak hárman. Ő, és a 2 Lett lány. Maradékunknak viszont a szabad ég alatt kellett tölteni az éjszakát. Annyi segítséget kaptunk, hogy eltárolták reggelig a pakkunkat. Picike, egyszobás lakás a belvárosban, igazi hős a lány, amiért három extra embert sikerült begyömöszölnie ide. Norvég koronában volt a pénzünk nagy része, euronk csak kevés. Mi magyarok, és a Cseh srác azzal töltöttünk pár órát, hogy olyan váltó irodát találjunk, ahol ...

Kosztümös minisorozat  Ian McGuire azonos című regénye alapján, a BBC és az AMC jóvoltából. Főszerepben Jack O'Connell és Colin Farrell. Utóbbi jelentős átalakuláson ment át a szerep kedvéért. Feldobott magára jónéhány kilogrammot, és egy terjedelmes szakállat (az igazi férfi ismertető jegyeit). Egy 19. századi bálnavadász hajó útját követjük nyomon. Patrick Sumner (O'Connell)  a hajó orvosa, és Henry Drax (Farrell)  bálnavadász/pszichopata karaktereivel a központban. Ennyit a történetről. Nem igazán csípem, mikor túl sokat elárulnak cikkekben, kritikákban, előzetesekben új filmek / sorozatok sztorijáról, és nem akarok azzá válni, amit utálok. Igazság szerint azért szerettem volna írni a The North Water -ről - azon kívül, hogy nagyon elnyerte tetszésem - mert elképesztően szép helyeken vették fel a sorozat egyes jeleneteit. Magyarországon, Kanadában, Angliában, és Norvégiában forgott a kamera. Legfőképp a Norvég tájaktól esik le az ember álla. A  Svalbard ...