"Ki figyel rád..."

Kinéztem a Wendy's ablakán, és arra lettem figyelmes, hogy a többsávos út túloldalán hajléktalan férfi csutakolja a hónalját. Egy buszmegállóban tette mindezt, míg két barátja a földön fetrengett. Időközönként öntött magára egy kis vizet a műanyagpalackjából, és vehemens mozdulatokkal próbálta tisztává varázsolni felsőtestét. Gondolom sikertelenül, hisz semmiféle tisztálkodószert nem használt. A baconator szendvicsemre fordítottam a tekintetem, majd felnéztem, és megakadt a szemem egy fickón. Mikor bejöttünk az épület előtt csellengett. Kinézetéről bármelyik filmben ábrázolt latino bandatag jutott eszembe. Most ott állt az üres étterem bejárati ajtajánál és minket bámult. Tántorogva tett pár lépést, hirtelen megállt. Kis szünet, majd megismételte a rutint. Még mindig szemezett. Intő jelként fogtam fel ezt a szürreális viselkedést. Diana háttal ült, nem értette miért sürgetem a távozást. Ettől a Wendy's-től pár perc sétára találtuk a Motelunk. Patinás környék. Amerikai utunk bak...

  A "Juhar Levél" névre keresztelt Amtrak vonat büfé kocsijában vártam a soron, mikor egy néni megszólított. Azt mondta megismer a három nappal korábbi, Rochesterből New Yorkba tartó járatról. Közöltem vele, hogy az lehetetlen, hisz nem voltam rajta. Azt felelte, hogy nagyon jó a megfigyelő készsége. Kínos mosollyal reagáltam erre, majd sorra kerültem, és megrendeltem a zavaros löttyöt, amit Amerikában kávé néven árusítanak. Átszeltük New York államot. Erdős és alföldi tájkép váltakozása. A nyugati popkultúra révén ismerősnek tűnő helységnevek. Albany, Syracuse, Buffalo. Végül Niagara Falls-ban cövekeltünk le pár napra. Kezdetben nyugtalanító volt hogy rajtunk kívül nincs más járókelő. Hallottam erről, Amerikában nem sétálnak az emberek. Leszálltunk a vonatról, elindultunk a szállás felé. Szellemváros. Az idő szép napos, 16 fok körüli. Angliában hozzászoktunk, hogy ilyenkor félpucér albínók rohangálnak fel-alá, természetesen tanga papucsban. Itt senki. Az emberek vagy egy épü...