"Ki figyel rád..."

  Nehéz számomra jól sikerült kirándulásról írni, mert nem tartom kifejezetten érdekes történetnek. "Jó volt. Minden rendben ment. Hagyjál békén." Az introvertáltak mantrája. Ilyen volt ez a hétvége Wales-ben, de azért megpróbálom bővebben leírni mi történt, hadd örüljön később a szenilis énem. Cardiff vonatállomásán két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy az elmúlt évben 15 százalékkal emelkedett a kávé ára, a másik hogy ellepték a helyet a rendőrök. Ennek az volt az oka, hogy labdarúgó mérkőzés folyt aznap a városban, és szurkolók tömege érkezett az állomásra Angliából. Csakis a Crème de la crème. Délelőtt 10 órakor, sörös dobozzal kezükben, csapatuk iránti hűséggel szívükben üvöltötték a kis versikéiket. Telitorokból, valamelyest agresszívan. Érdekes látvány volt. Ritkán tapasztalhatok ilyen törzsi viselkedést, bizonyos szempontból megnyerő ez a vad energia. De azért tartottuk a távolságot, nehogy meghallják az akcentusunk. Habár a fanatikus futball rajongók híresen toleránsak ...

2014 szeptemberében szőlőszedés céljából érkeztem Franciaországba humanitárius kollégáimmal. 2 Lett lány, 1 Cseh, 1 Portugál, és 2 Magyar férfi tették ki a csoportunkat. Osloból repültünk Párizsba. Ott Lyon-ba tartó buszra szálltunk. Lyon-ból egy kis faluba vonatoztunk. Abban a kis faluban furgonnal felvett Jean-Cloud, a borász, és elvitt minket a méretes telkére. De nem is erről akartam beszélni, hanem a Párizsi éjszakáról. A szállás pénzbe kerül, nekünk pedig nem volt olyanunk. Azaz volt, de nem túl sok. Euclides (a portugál férfi) ismerősénél megszállhattak hárman. Ő, és a 2 Lett lány. Maradékunknak viszont a szabad ég alatt kellett tölteni az éjszakát. Annyi segítséget kaptunk, hogy eltárolták reggelig a pakkunkat. Picike, egyszobás lakás a belvárosban, igazi hős a lány, amiért három extra embert sikerült begyömöszölnie ide. Norvég koronában volt a pénzünk nagy része, euronk csak kevés. Mi magyarok, és a Cseh srác azzal töltöttünk pár órát, hogy olyan váltó irodát találjunk, ahol ...