"Ki figyel rád..."

Ágrólszakadt, félmeztelen úriember közeledik felénk, hasonlóan ágrólszakadt, terhes asszonyával. Már messziről elkezd felém ordibálni portugál nyelvén. Mikor közelebb ér az arcomba mutat, majd vihogva azt kiáltja "Gringo!". Brazília - Rio de Janeiro Sötétben landolt a gépünk. Internetes kutatásaim, és filmes tudásom alapján biztos voltam benne hogy meg fogunk halni, ha este tömegközlekedéssel próbálunk eljutni a szállásunkig. Elvégre a Dél-Amerikaiak a drog csempészetnél, és az emberrablásnál csak a gyilkosságot szeretik jobban. Ubert fogtunk tehát, ami Brazíliában annyira elterjedt, hogy a hivatalos reptéri jelzéseken is szerepel. Mobil internet hiányában a reptéri wifit használva rendeltünk egyet a túlzsúfolt felvételi ponthoz. Majd még egyet, mert az első lemondta. Aztán a harmadikba már sikerült beszállnunk, miután a második is törölte az utat. Glória belvárosi negyedében szálltunk meg öt éjszakát. Közel az azonos nevű metró állomáshoz. Viszonylag jó állagú k...

Bevezetés Mikor otthagyok egy munkahelyet, az utolsó napomon olyan érzések keringenek bennem, mint mikor a Remény Rabjai egy bizonyos jelenetéhez érek.  Andy Dufresne a csatorna végén szabad emberként esik a szennyvíztócsába. Átszellemülten tépi le magáról a ruhát, majd félmeztelenül égnek mered, amint Thomas Newman felemelő zenéje katartikus állapotba repíti a nézőt. A szabadság érzet és az igazság beteljesülése fizikailag is bizsergető érzést nyújt. Egy idő után azonban ezt az extázist félelem váltja fel. Katasztrófáig viszem el magamban a lehetséges negatív következményeket. Mi van ha soha többé nem kapok normális munkát? Mi van, ha elfogy minden pénzem és adósságba kell verjem magam? Nem sokkal később már azt látom magam előtt, amint hálós combharisnyában, japán üzletember előtt vonaglok egy lepukkant sztriptíz bár hátsó szobájában. A műszak vége után bőgve veszem le magamról a parókát az öltöző koszos tükre előtt; mikor is a Perzsa főnököm rám üvölt hogy Tiffany b...