"Ki figyel rád..."

Egy random vendég áll mellettem. Gyakran előfordul hogy megjelenik a lakásunkban valaki, akiről nem tudom hogy kicsoda, és azt sem hogy meg volt hívva. Egy unokatestvér barátjának az öccse. Egy barát öccsének az unokatestvére. Mivel csak este vagyok otthon, akkor is a szobámban, ez nem igazán szokott érdekelni. De most itt áll mellettem ez a tag asszonyverő atlétában, törölközővel a dereka körül. Amorf teste picit görnyedten áll, egyik végtagjával a leocsúdott hasát vakargatja. Én a laptopomnál ülök, felnézek rá, ugyan mit akar. Valami nincs rendben a mosolyával, nem hagynék gyermeket vele egyedül. Sokáig nem mondd semmit, csak bámul. Félek innen egy olyan jelenetre vágnak ahol a másnapos nyomozó megkapja a gyilkosságom ügyét. "26 éves fehér férfi. Ötven különböző fagylaltos dobozban találtuk meg a holttestet. Mindene megvan, kivéve a nemzőszerv." - Emlékszel rám? - kérdezi végül. Ja, hogy mi találkoztunk már... Ki tartja már számon őket. - Persze. - hazudom. Bóli...

Sejtettem, hogy a huzamosabb indiai tömegközlekedést nem fogom koccanás nélkül megúszni. Azon gondolkozom új fülhallgatót kellene vennem. Azt az agyba hatoló félét. Alig hallok valamit Mark Tremonti szólóalbumából, túl hangos ez a busz. Túl hangos ez az ország. Ha nem is ülsz épp egy fél óráig bekurblizott robbanómotoros járműben, valaki akkor is ordibál, vagy dudál. A szobában zajszennyez a tömérdek ventilátor. Közvetlenül az agykéregbe kell vezetni a zenét. Még négy óra Delhiig. Oda-vissza tizenhárom óra utazás egy pár órás mítingért. De legalább láthatom a többieket. A buszsofőr kilencven-százzal kamionok közt szlalomozik ezen a remek minőségű autópályán. Százötvennek érzem. Kezdünk közeli viszonyt kialakítani a mellettünk lévő tehergépjárművel. Túl közelit. A busz hátuljában ülök, nyitott ablak mellett, pont ott kapjuk el a kamiont, levisszük a visszapillantóját. A törött üveg nagy erővel arcon, és nyakon csap. "Mi a szar történt?" Lenézek az ölembe, csupa s...