"Ki figyel rád..."

Az idei filmes év nem csak azért keltett csalódást, mert rengeteg nagy költségvetésű látványorgiát toltak át 2021-re, hanem mert több ikonnak számító rendező filmje sem nyerte el a tetszésem. Kedvenc rendezőm, David Fincher Mank  című alkotását vontatottnak, és érdektelennek találtam. Charlie Kaufman  I'm Thinking of Ending Things (A befejezésen gondolkozom) filmje   2 óra helyett legalább 4-nek érződött, ráadásul fingom sincs mi történt benne. Spike Lee  Da 5 Bloods (Az 5 bajtárs) háborús drámája pedig... gondolom mostanra kitaláltad. Meh. Christopher Nolan  Tenetje egész tetszetős, de a filmográfiájához viszonyítva azért mégsem.   A Hollywoodi szuperprodukciók jövő évre vándoroltak, a nagy presztízsű alkotások pedig szagtalan fingnak bizonyultak. Mindezek ellenére jelentek meg jó filmek idén is, csak aktívan kellett kutatni utánuk a különböző streaming platformokon, és a video on demand megjelenések közt. Könnyen elképzelhető, hogy elkerülte az emberek ra...

Soha nem voltam teljesen kibékülve a modern, nyugati életmóddal. A fejlődéssel való megszállottság, és az ész nélküli fogyasztás a természetünk felszínes, státuszra éhes oldalát stimulálja, ami elcseszett értékrendhez, különböző abszurd lelki betegségekhez, és még abszurdabb egyenlőtlenségek kialakulásához vezetett. Ugyanakkor be kell látnom a rendszer számos, fejlődő országokkal szembeni előnyét, és némi hálát erőszakolnom magamra, hisz jómagam is profitáltam belőle. Viszonylagos kényelemben élek, nem éhbérért hordom fel a bányából a szenet, miközben egy rajzfilmbe illően alantas férfi ostorozza a csupasz hátam. - Természetesen a fejlődő országokban mindenki így él. - Ráadásul a földgolyó igen nagy részét sikerült beutaznom.   Globalista világunkban szabadon mozgolódhatsz, majdhogynem bárhova. Kreatív elmék munkáit csodálhatod koncerteken, színházban vagy filmszínházban. Vendéglátó egységekben az arcod elé tolják a finom kaját és a piát. Már ha van rá pénzed… A lényeg, hog...