"Ki figyel rád..."

Sajnos csak egy teljes napom volt Temesvárra. Nagyjából sikerült bejárnom, de szívesen időztem volna még itt. Kolozsvár mellett az ország legszebb városaként szokták említeni, teljes joggal. Romániai körutam legnaposabb, és egyben legmelegebb napján sétálgattam a Losonczy (Unirii), majd a Jenő herceg ( Libertății)  téren. Megtekintettem a robusztus színházépületet. Andalogtam a Temes partján, majd a központi parkban. És a többi, és a többi. Építészet, kultúra. Történelem, miegymás. A szépművészeti múzeum kifejezetten tetszett. Brassói bejegyzésemben említettem a helyi vendéglátást. Itt, a Losonczy tér egy mondhatni puccos kávézójának ( Baroque)  benti helyiségében, délután kettőkor fülsüketítő diszkó zene szólt a kétezres évek elejéről. A hely úgy néz ki belül mint egy gyönyörű bálterem. Ehhez kontrasztként képzeljük el a fent említett zenét, és az ordenáré stílusú, flegma lányt, amint szó nélkül odacseszi az ember elé a rendelését. Komolyan mondom, Indiában jobb volt ...

Hó fedte Brassót ottlétem alatt. Természeti adottságainál fogva hó nélkül is szép látvány. Így pedig még korai magömléshez is vezetett. Nem nagy város, egy-két nap alatt bejárható. Jobb időben pedig rengeteg a túrázási lehetőség. A mínuszokban, és a méteres hóban azonban érdemes rövidebbre fogni a kint létet, és beülni egy jó meleg valamire. Volt itt templom, bástya, kilátó, citadella és miegymás. De inkább arról beszélnék, hogy tapasztalataim szerint a román vendéglátó helyek nagy részében kritikán aluli stílusú alkalmazottak, még kritikán alulibb zenét üvöltetnek a hangfalaikból. Képtelen vagyok elhinni hogy bárki számára megnyerő lenne mindez. A főutcán lévő,  teljesen igényes kávézóban délelőtt tizenegykor nyolcezer decibellel bömbölt az electric dance agyrém. Itt mindenki speeddel kezdi a napot? Na mindegy, a városról meg lesznek képek, nem kell hőbörögni. Törcsvár a havasföldi fejedelem, Vlad Tepes kastélyáról hírhedt. Vladról érdemes tudni, hogy előszeretettel húzott...

Mondjuk úgy, hogy Románia fővárosát nem övezi túl nagy hype. Vagy ha övezi is, az inkább negatív. Más szóval nem a fővárosok Breaking Badje. Öt napot töltöttem el itt, és bár az állam a helyén maradt, azért az összkép pozitívra sikeredett. Kezdjük a legrosszabbal: A forgalom. Román barátaimat azzal szoktam idegesíteni, hogy az országukat olykor Little-Indiának nevezem. A Bukarestben tapasztalt közlekedés után szinte komolyan is gondolom. Úgy tűnik itt mindenki egycsapásra anarchistává válik, amint a kormány mögé ül. Következő: Betondzsungel. A messze földön hírhedt  Nicolae Ceaușescu jóvoltából Bukarest nem szenved hiányt panel blokkokból. Olyan jó munkát végzett az óváros lerombolásában, hogy mást szinte nem is lát az ember. Azért emeljük kalapunk a következetessége előtt. Az idő sem kedvezett. Pont akkor ütött be a rideg tél, minek köszönhetően a panelrengeteg még a megszokottnál is nyomasztóbb hangulatot árasztott. De szerencsére egy nap volt lehetőségem bejárni a belváro...